A globalista elit támadja a nagyobb és kisebb közösségeket, a vallást és az egyént is. A nemzet, a család, a hit, vagy a férfiak és nők közötti biológiai különbségek megtagadása egy régebb óta tartó folyamat.
Azt is megszokhattuk már, küzdünk is ellene,- ötgyermekes anyaként én magam is küzdök ellene- hogy a feminizmus szélsőséges értelmezésével a nőket is egyre nagyobb mértékben fenyegeti a gender- és woke ideológia. Idén már a nőnap is célpont lett, ami újabb negatív mérföldkő. Ideológiai céljaik elérése végett a kommunisták is megpróbálták már kisajátítani a nőnapot, a szélsőséges gender ideológia élharcosai sem tesznek másképp. Arra próbálták felhasználni a nemzetközi nőnapot, hogy valamilyen kötelező, a női méltósághoz a legkevésbé sem kapcsolódó propagandát közvetítsenek.
Gender propaganda. Fotó: rtbf.be
Négy évvel ezelőtt még radikális feminista hangvételt megütve úgy gondolták, hogy ha a férfiak virágokkal köszöntik fel a nőket, az megerősíti a hagyományos szerepeket és gátolja a nőket a kibontakozásban. Akkor azt írták, „felejtsük el a virágot és a bonbont. Szóljon a nőnap újra csakis a nők jogairól!”. Ez sem volt már rendben, gondolhatnánk, de akkor legalább még csak a férfiakat támadták nőnapon. Mára azonban eljutottak odáig, hogy a nőnapot a nőktől is el akarják venni. Jövőre talán már arról lesz szó, hogy legyen ez csak egy „nap”, amikor nihilista módon mindenkit megünneplünk. Mindenkinek a napja, azaz senkinek sem a napja.
A nemzetközi NGO-ok és a balliberális média idén úgy gondolta: a nőnap kiváló alkalom arra, hogy felhívják a figyelmet a „leszbikus, biszexuális és transz emberek” által elszenvedett kirekesztésre, érdemeik elismerésére és az inklúzívabb társadalomra tartott igényre. Rávilágítottak többek között arra, hogy az LMBTQ közösségekhez tartozó nők kevésbé kerülnek biztonságos környezetbe a börtönökben, mivel sokszor nem az identitásuk szerinti intézményekbe helyezik el őket, hanem a születési nemük szerinti börtönökbe zárják őket, férfiakat a férfiakhoz, nőket a nőkhöz.
Brüsszelben sem maradhattak el a nagyszabású március 8-i rendezvénysorozatok. Az aktivista szervezetek többféle kitelepülős, „felvilágosító” programot szerveztek, hogy kiálljanak „minden” nőért, különösen ide értve a cisznemű és transznemű érintetteket is. A város egész hetes programot is szervez, amelyben felhívnak „a jövőbeli társadalom (de)konstruálására”, lebontására.
„Nincs feminizmus a transzszexuálisok nélkül”. Fotó: metrotime.be
A szélsőséges irányokat vett mozgalom nem áll majd meg a nőnapnál. Egyre aggasztóbb jelei vannak annak, hogy a következők a gyermekek lesznek. Michael D Higgins ír elnök a Nőnapon alkalmából elmondta: a szexualitást „teljességében” kellene tanítani az iskolákban. Az országban éppen új, a transzszexuálisok ügyeit jobban megjelenítő szexuális felvilágosító oktatási tananyagon dolgoznak. Az ügy előzménye, hogy katolikus általános iskolák igazgatói levelet írtak a minisztereknek, amelyben tiltakoznak azellen, hogy a diákoknak transzszexuális identitást tanítsanak. A gyermekekért felelős miniszter sajnos úgy gondolja, hogy ez a típusú oktatás szükséges és kívánatos az ír társadalomban felnövő gyermekek számára.
A Magyar Országgyűlés 2021 nyarán fogadta el a gyermekek védelméről szóló törvényt, tavaly áprilisban pedig ezzel kapcsolatban népszavazást is tartottunk, melynek eredménye szerint 3,7 millió magyar mondott nemet a gender propagandára.
Az ügy megítélése nem változott: az Alapjogokért Központ friss kutatása szerint a magyar társadalom hetven százaléka ragaszkodik a gyermekvédelmi törvényben foglalt jogaihoz, és elutasítja, hogy az oktatási intézményekben szülői engedély nélkül különböző szexuális irányultságokat bemutató foglalkozásokat tartsanak.
Nem hagyhatjuk magunkat! Édesanyaként és a FICSAK alapítójaként is tartom magam ahhoz az állásponthoz, hogy csak a szülők dönthetnek arról, hogyan nevelik gyermekeiket! Sem Brüsszel, sem egyéb szervezetek nem mondhatják meg a szülők helyett, hogyan neveljük gyermekeinket. Ahogy azt sem, hogy kit tekintsünk nőnek. Több tiszteletet a nőknek!
