A kerület százéves lakóját, Dr. Jeszenszky Gyuláné Lívia nénit köszöntötte Király Nóra alpolgármester 2015. július 17-én.
Az ünnepelt boldogan fogadta az önkormányzat ajándékkosarát, Orbán Viktor miniszterelnök úr emléklapját és a polgármesteri köszöntőlevelet.
A vendégeket saját készítésű süteménnyel kínáló, korát jócskán meghazudtoló, életvidám hölgy szívesen mondja el, hogyan emlékszik az elmúlt száz évre.
Elásott kincsek
Az útépítő vállalkozó Schaffer György és Mayernek Julianna gyermeke azon kevesek közé tartozik, akik még elmondhatják, hogy emlékeznek az I. Világháborúra is. Mint mondja, ő akkor még kisgyermek volt és nem élte meg azt tragédiaként. Felidézte, hogy a szomszédok, ismerősök arról beszélgettek, hogyan ássák el értékeiket, vagyis amit a legjobban féltenek. Ő – mesélte nevetve – a babakonyhája játék porcelán tányérkáit ásta el. A körülmények ellenére nagyon kellemes gyermekkori emlékeket őriz, hiszen szülei nagy szeretetben nevelték.
A kereskedelmi főiskola elvégzése után, 23 évesen férjez ment, s rövidesen egy fia született, majd az élet egy válást tartogatott számra. 1944-ben újabb házasságot kötött, ezúttal Dr. Jeszenszky Gyula orvossal, akivel szintén fiú gyermeket kaptak a sorstól. A két gyermekes anyuka a férje mellett asszisztensként dolgozott több, mint harminc éven át.
Kitelepített szülők, az élet átértékelése
Máig fájó seb számára, hogy a II. Világháború után államosították mindazt, amiért az édesapja egy életen át dolgozott. A szüleit kitelepítették egy gyöngyösoroszi parasztház egyik szobájába, amelyen ráadásul osztozniuk kellett egy másik házaspárral.
Hiába próbálkoztak férjével együtt segíteni rajtuk, a rendszer „áttörhetetlen” volt, azonban egy tanácselnökön keresztül sikerült protekciót szerezniük és magukhoz költöztetni őket.
Édesanyja sajnos a következő évben elhunyt, édesapjával azonban még 23 évig éltek együtt, szeretetben és békességben.
Mint mondja, apát, az egykori vagyonos embert a büszkeségétől és a családja szeretetétől nem sikerült megfosztania az államnak. Soha, egyetlen szóval sem panaszkodott, ha mégis a múltról kérdezték azt válaszolta: – „Túlléptem rajta”.
Lívia néni ezekben az időkben választotta példaképpé őt és rajta keresztül értette meg az élet igazi értelmét: „A család, szeretet, önbecsülés”.
Életét azóta is ezekhez az alaptételekhez igazítja: MinDenek elé helyezi a családját, nem árt senkinek, hívő katolikusként szeretettel fordul az emberek felé.
A mai világról, a fiatalokról elmondta, hogy nagyon szereti őket, mert kedvesek, élettelik, vidámak, de a mai erkölcsök és a 80 évvel ezelőttiek között szakadék van. Ha üzenhetne az embereknek, azt kérné, hogy azt tegyék, amit a szívük diktál, nem pedig, amit a tv-ben látnak. Hiszi, hogy mindenkiben ott él a jó, csak engedje ki belülről.
Nagy szükség lenne ma arra, hogy figyelmesebbek, kedvesebbek legyenek egymáshoz és segítsenek azoknak, akiknek erre szükségük van. Úgy érzi, egyre kevésbé jellemző az emberek közötti szolidaritás, de soha sem késő változtatni.
A hosszú élet titka
Az ilyen ünnepen óhatatlanul felmerülő, a hosszú, boldog élet titkát firtató kérdésre nem fed fel csodaelixír receptet (pedig az egészségért is felelős alpolgármester asszony ennek valószínűleg nagyon örült volna).
A válasza egyértelmű: „Család, szeretet, önbecsülés”.
Mint mondta, a hétköznapi jó kedélyét is a vele együtt élő fiának köszönheti, illetve unokájában, dédunokáiban és a barátaiban is sok örömöt lel. Ezen kívül fontosnak tartja, hogy mindig találjunk magunknak elfoglaltságot. Ő a mai napig mindennap főz, mos, megjavítgatja a ruhákat, kertészkedik és elolvassa az újságot.
Hozzátette azonban, hogy a remek erőnlétét a fiatalkorában űzött sportoknak (lovaglás, futás, síelés) és valószínűleg a genetikának is köszönheti, hiszen édesapja 90, két unokatestvére pedig 101 éves kort ért meg, akik közül az egyik ma is él.
A kellemes beszélgetés után a látogatónak indulnia kell, Lívia néni pedig főzéshez készülődik, ugyanis az őt ünneplő barátok, rokonok körülbelül húszan lesznek.
Alpolgármester asszony megköszönve a jó tanácsokat jó egészséget és további derűs napokat kívánt.
